Hááát…az úgy kezdődött…Még valamikor 2023 márciusában láttam valahol, hogy a Tour de Hongrie azévi első szakasza nem messze fog elmenni a lakóhelyemtől. Biciklisportban és amúgy úgy bármilyen sportban enyhén szólva sem vagyok otthon. Na ez a kerékpársporttal még jobban így volt. Azóta egy fokkal jobban értek 1-2 dolgot, de csak ezt az egy versenyt követem.
Elérkezett a verseny napja. Akkor még csak a Canon EOS RP-m volt és hozzá egy 50 mm 1.8 objektív. Hát, ez ránézésre sem egy sportfotózós felszerelés, de abból kellett gazdálkodnom, amim volt. Na, de térjünk vissza ahhoz a naphoz. Sokat gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán fotózzak-e megfelelő felszerelés hiányában. A megfelelő felszerelés hiánya azért nem mindig tart vissza a fotózástól. Lelkes hobbifotós vagyok, ez gyakran előfordul :D. Végül édesapám beszélt rá, hogy menjünk ki, ő is fotózni akar, hát mondom akkor én már nem maradok ki ebből. :D (nála volt a régi gépem). És milyen jól is tettem. Egy olyan helyre mentünk ki, ahol nem igen voltak mások (M80 autóút mellé). Közben telefonról követtem, hogy hol tart a mezőny, aztán amikor közeledtek, már láttuk a helikoptert is. Eléggé izgultam, mert tudtam, hogy azzal az objektívvel nagyon korlátozott leszek. Próbáltam minél közelebb menni a kerítéshez és átfotózni a lyukakon. Már messzebbről láttuk, ahogy érkezik a mezőny. A mezőny akkori egyik nagy versenyzője kidobott célzottan hozzánk egy kulacsot is. Egyébként én amondó vagyok, hogy amint nagy robajjal áthaladtak mellettünk, ott kattant át nálam valami, mert onnantól kezdve fotózni akartam még őket. A második körre is kimentünk. A fotók…hát jónak nem mondanám őket, de vállalhatóak lettek azért. Berakok párat ide:
Amint hazaértem, el is kezdtem kidolgozni őket, sokat szórakoztam vele, mert valahogy sosem tetszettek a színek, fények stb. Aztán végül sikerült a legjobbakat kiválasztani. Úgy gondoltam feltöltöm őket Instagramra, miért ne, hátha megnézi majd valamelyik versenyző őket. Na itt kezdődött a bogarászós feladat. Megkeresni Instagramon a versenyzőket és megjelölni őket a képeket. És meglepően sokan meg is nézték őket, többen megosztották, volt aki írt, hogy küldjem át neki a képeket. Na ez még jobban feltette az i-re a pontot. Itt döntöttem el, hogy nekem még egy napra ki kell. A szombati napra esett a választás: Pilisvörösvár.
Ide már párom is elkísért, ő azért egy fokkal jobban konyít ehhez a sporthoz. Viszonylag korán indultunk, jóval hamarabb oda is értünk. Direkt olyan helyet kerestünk, ahol többször is elhaladnak. Először a településben vártuk őket az első körben. Itt kicsit messze voltunk (legalábbis az 50-es objektívemmel számolva :D ), aztán a második körben egy kicsit odébb mentünk, a település széléhez egy kisebb emelkedőhöz. Itt az első körben kicsit túl merész is voltam, mert közvetlenül az út szélén álltam és nem számoltam azzal, hogy konkrétan ott fognak elhaladni. A második körben már óvatosabb voltam. Ez is nagyon nagy élmény volt, itt talán még jobb képek is születtek, mint a másik napon. Mutatok ezekből is párat: (Az Instagramos megosztás ezeknél sem maradhatott el. )
Megjegyzések
Megjegyzés küldése