Szeles idők járnak

 Mostanában enyhén szólva is szeles idők jártak nálam, már ami a fotózást illeti, bár hiszem azt, hogy ezek a dolgok mindig valami sokkal mélyebb lelki dologból fakadnak. Az elmúlt hónapokban sok minden történt velem. 

Volt a fotós Discord szerverem, de sajnos inaktivitás miatt az elmúlt hónapokban egyáltalán nem foglalkoztam vele. Valahogyan úgy éreztem nekem ezek a dolgok nem akarnak sikerülni, akármennyi időt és energiát teszek bele. Tiktokon sem nagyon mentek a videóim. 

Aztán volt ez a blogom is, amit szintén nagyon  nagy lendülettel kezdtem el csinálni, de nem igen jöttek megtekintések és visszajelzések, ezért hagytam. Azonban újra megjött a kedvem hozzá, hisz írni szeretek, nem kéne mindig a megtekintések számával foglalkoznom. 

Az egyik objektívem rosszalkodik és a szervizben sem tudtak segíteni rajta, ez sokszor hozott nehéz helyzetbe. De nem adom fel, amíg ki nem derül mi van vele.

Aztán sokszor el is kapott fotózás terén az egyhelyben toporgás érzése, az hogy nem fejlődök, nincs egy kialakult stílusom, amiről rögtön fel lehet ismerni a fotóimat. Sokszor volt bennem az is, hogy béna vagyok, állandóan hasonlítgattam/gatom magam. Mondjuk tudatosan tudom, hogy nem kéne. Sokszor az rángatott ki ebből, hogy ténylegesen megnéztem mondjuk egy 1 évvel ezelőtti fotómat meg egy mostanit. 

Nagyon régóta tervetek TFCD alapon fotózni, portfóliót kéne építenem. Biztos feltűnt mindenkinek, hogy nagyon sok kép magamról készült. Senki ne gondolja, hogy öntelt vagyok :D, csupán nagyon sokszor nincs kit fotóznom. Párom állna modellt, de nagyon sokszor nem egy férfi van az elképzeléseimben. Április óta halogatom, hogy kiírjam a TFCD lehetőségét nyilvánosan (pedig a honlapomon kint van már egy ideje), mert eléggé hátráltat az, hogy nem érzem magam elég jónak ehhez, meg mit fognak szólni mások. Tudom ezek nagyon rossz hátráltató gondolatmenetek, de igyekszem javítani ezen. Egyszer nagyon közel voltam hozzá, hogy kiírom, de végül elvetettem. 

Aztán voltak a magánéletemben is nehézségek, tudjátok hogy van ez, mindenre kihatnak ezek a dolgok. Napi szinten küzdök pánikbetegséggel, rossz, berögzült gondolatokkal, szorongással, megfeleléssel és még megannyi mással, de nem szeretném feladni. Számomra gyerekkorom óta szerelem a fotózás.

Volt 1-1 pozitív dolog is. Az egyik képem (mutatom) egy fotós csoportban több mint 15 ezer likeot kapott és nagyon sok megosztást. Pedig annyira nem tartom erősnek a képet. Ez nagyon sok erőt adott. 

A legutóbbi blogbejegyzésem óta megjártam a SopronFestet is (legalábbis egyik napját jó sok esővel és sárral). Az egy nagyon jó tapasztalat és élmény volt számomra és a képeimmel is meglehetősen elégedett voltam. 

Az utóbbi 1-2 hónapban viszont egyre jobban azt érzem kezdem megtalálni a stílusomat, azt a műfajt, amit leginkább magamének érzek, amivel igazán tudok azonosulni. Beszereztem egy mini házi stúdióhoz pár dolgot, azóta gyakorolgatok vele. Teljesen szerelmese lettem a fine art stílusnak és igyekszem magam brutál tempóban fejleszteni. Elő is fizettem egy online oktatásra, ami eddig nagyon sokat adott. Mutatok is pár újabb képet. Végre úgy érzem ilyen téren sínen vagyok. 

Szeles idők járnak, de ki tudja még meddig.