Régi (E)mese

  

Valahol még az 1800-as évek végén…..Naa azért ennyire öreg nem vagyok :D. Még nem is volt az olyan régen, ahol még a madár se járt, s földutakon zötykölődtünk minden kerék pocsolyába érkezésekor. Lószőr illata zavarta meg az éppen virágzó fák mennyei aromáját. S még otthon is az üres teret a gyertya fénye töltötte meg élettel, s ahol a lángok táncot jártak egymással. Na :D bejeztem a poénkodást. Bár 2 dolog igaz ebből. 1.) az utak állapota nem lett jobb. 2.) A lónak nagy szerepe lesz ebben a bejegyzésben is.

Olyan 13-14 éves lehettem, mikor a szokásos virág-macska-random dolgok szentháromságából kilépve valami izgalmasabbat is akartam fotózni. Akkoriban lovagoltam én, volt saját lovam is, bár kezdő voltam nagyon. Imádtam kijárni versenyeket nézni. Ez átcsapott abba, hogy egy idő után vittem magammal a fényképezőgépemet is, bár kezdetben még csak a Bridge gépemet, majd ezt felváltotta az első DSLR-em. Az előbbin még nem tudtam állítani semmit sem. Becsaptam sport módba, aztán hadd szóljon :D Kb. 0 tudatosság volt ekkoriban bennem. Mutatok is képet akkorról. Egyébként fene mód tudtam élvezni ezt is. Még nem stresszeltem azon, hogy vajon milyen lesz a kép. Egyszerűen csak élveztem a 2 kedvenc dolgomat: a fotózást és a lovakat. A képről jut eszembe, a másik kedvenc dolgom volt a képen elhelyezett nagy logó. Ez a szokásom sokáig meg is maradt. Valahogy így képzeljétek el az akkori tudásom:

 

Aztán azt a bemutatkozásomban már meséltem, hogy a DSLR-en már belekényszerítettem magam abba, hogy megtanuljak helyesen exponálni. Ez nem mindig, de volt, hogy össze is jött. Itt azért már egy fokkal jobb képek születtek, de azért kompozíció terén még mindig nem voltam tudatos és az utómunkát sem ismertem. Később egyébként már minimális utómunkát alkalmaztam a képeken.

Ez azért már egy fokkal jobb

 

Ezeket a képeket rendszerint kiraktam az akkori fotós Facebook oldalamra és madarat lehetett velem fogatni, ha ezt véletlenül valamelyik versenyző tovább osztotta. Egyszer volt az egyik versenyen, hogy odajött hozzám az egyik versenyző, hogy majd küldjem el neki a képeket. Azt hiszem meg is kérdezte, hogy mi a Facebook oldalam neve. Természetesen megmondtam neki, mire azt válaszolta, hogy jaj igen, tudja, szokta látni a képeket. Na hát itt :D képzelheti mindenki mennyire örültem.

Amúgy sok évig mentem itt a környéken fotózni, de mai szemmel már azért látom, hogy a legtöbb fotóm nem volt jó. Néha elgondolkodok rajta, hogy de jó lenne megint ilyet fotózni, mert nagyon szerettem meg azért azóta tudatosabb vagyok. Egy 6-7 éve szerintem már nem is fotóztam semmi ilyesmit. Akkoriban simán odaálltam a pálya szélére és kattintgattam, manapság már szeretek biztosra menni és nem biztos, hogy csak úgy odaállnék. Sőt még 1-2 rendezvényre is kilátogattam, ahol lovas előadás volt. 

 

Ha jól emlékszem itt fotóztam utoljára ilyet. Itt már van egy kis utómunka. 2018.

Mondhatjuk azt is, hogy bőven szerepet játszottak az akkori fotózásaim abban, hogy ezt ennyire szerettem és szeretem is csinálni. Tök érdekes, hogy a régi időkhöz képest mennyire leredukálódott azoknak a témáknak a száma, amiket fotózok. Az ember változik, fejlődik, megismer új dolgokat, elhagy régi szokásokat…